Wanna change - YongHwa [3. rész - Utolsó]

Nehézkesen nyitottam fel pilláimat, miközben a takarót még jobban magamra húztam. Rázott a hideg és rosszul éreztem magam. Köhintettem egyet, majd lassan felültem az ágyban, természetesen a takarót szorosan magam köré tekertem. Lassan – tényleg lassan… biztos vagyok benne, hogy egy csiga is le tudott volna előzni – elindultam az ajtó felé, hogy megkeressem (ex?) barátomat. A hosszas vánszorgás után gyorsan, de halkan nyomtam le a kilincset, hogy mielőbb meg tudjam keresni YongHwat. Nem kellett messze mennem, mert ott feküdt a kanapén egy vékony pléddel maga körül. Kettőt sem pislantottam, s már vissza is értem az ágyhoz, hogy kezembe vegyem az ott lévő takarót. Kettő takaróval indultam el újra, de most jóval gyorsabban mentem. Mikor odaértem YongHwahoz, lefejtettem magamról az egyik takarót, s gondosan beterítettem vele, hogy egyetlen porcikája se fázzon. Leültem a kanapé elé, majd nyugodt, de annál gyönyörűbb arcát kezdtem el vizslatni. Mi lesz velem, ha elhagy? – ez volt az első gondolat, ami az agyamba férkőzött. Szívem fájdalmasat dobbant, torkom elszorult, és kezeimet kezdtem el tördelni. Azt hiszem, azt nem élném túl – jött is a kérdésre a válasz. Fejemet térdemre hajtottam, és halkan sóhajtottam egy nagyot. Az előttem fekvő személy mocorogni kezdett, aztán motyogott valamit magában. Nem nagyon figyeltem rá, mivel eddig is szokott álmában beszélni, s néha elég értelmetlen dolgok hagyják el a száját.

- HwaYoung… - Amint kiejtette a nevemet kristálytisztán, már ott is teremtem az arca mellett, hogy figyeljek az elkövetkezendő szavaira. – Ne, kérlek… - Egy kis szünet következett. – Én, szeretlek. Esküszöm… - Szívem nagyot dobbant, s egyből ráfogtam YongHwa kezeire. Lágyan simogatni kezdtem, s vártam, hogy felébredjen.

- Én is szeretlek téged. Nagyon is… - szorult el ismét a torkom. Megköszörültem azt, majd halkan dúdolni kezdtem a Cold Love-ot. Pár percig még dúdolgattam, énekeltem, majd felálltam, hogy elinduljak reggelit készíteni. – Visszaszeretném ezt változtatni arra az időkre, mikor még szerelmesek voltunk – énekeltem, ahogy tekintetemet végig vezettem Kedvesemen, aztán végleg elindultam.

Takarómat bedobtam az egyik fotelba, s helyette YongHwa egyik pulcsiját vettem fel. A ruha az ő illatát árasztotta, amitől gyomrom tótágast állt. Hiányzik. Akarom. Nagyon akarom! Még egyszer ránéztem, majd egy szomorú sóhaj kíséretében elfordítottam a fejemet. Most nem állhatok neki sírni, hanem küzdenem kell, ha van még miért. Mert ugye van még miért küzdenem?  

Ezen gondolkoztam miközben összeszedtem az amerikai palacsinta alapanyagait. Szinte mindent a táskámból kellett előhalásznom, de tejért a közeli kisboltba kellett leugranom. Amíg én főzőcskéztem, addig barátom az igazak álmát aludta. Biztos nagyon kimerült a turnétól. Az a sok fellépés, na meg az utazás! Szörnyen fárasztó lehet, főleg, ha ott van mellette JungShin is. Eleresztettem egy halvány mosolyt, ahogy elképzeltem, hogyan megy a leader idegeire az a komisz maknae. Mintha csak magamat láttam volna! 

Kezdtem feloldódni, s sokkal jobb hangulatban kezdtem el a palacsintát sütni. Mielőtt nekiálltam volna levettem két tányért, hogy majd azokra fogom kitenni a kész finomságokat. Mindent elterveztem… Elterveztem, hogy minél hamarabb készen leszek, hogy aztán Kedvesemet egy reggeli csókkal tudjam ébreszteni. Tervem pont, akkor dőlt össze, mikor két kar fonódott a derekam köré. Fejét nyakamba rejtette, én pedig odaadóan dőltem hátra az ölelésében.

- Jó reggelt – köszöntöttem, miközben kitettem az egyik kész palacsintát az egyik tányérra.

- Neked is. Hogy aludtál? – érdeklődött, majd gyengéd csókokkal lepte el a bőrömet.

- Nagyon rosszul. Borzalmas volt… Fáztam is.

- Akkor miért nem bújtál be mellém?

- Mert… Haragszol rám, és nagyon kimerült voltál. Láttam rajtad. Úgy aludtál, mint akit jól fejbe csaptak egy ütővel, úgyhogy nem akartalak zavarni – hadartam el egy szuszra, majd kivettem még egy palacsintát. YongHwa lekapcsolta a gázt, majd szembefordított magával.

- Rád sosem tudnék haragudni – tűrte hátra a hajamat. – Sajnálom, hogy tapló voltam tegnap, és sajnálom, hogyha megijesztettelek. Soha sem bántanálak, ugye tudod?

- Igen, tudom.

- Szeretlek – suttogta ajkaimra, majd egy lágy csókba invitált. Először csak gyengéden harapdálta ajkaimat, aztán bekeményített. Feltett a pultra, a pulcsiját levette rólam, s pizsama felsőm alá nyúlt. Nyelve szenvedélyesen táncolt az enyémmel. Bár kora reggel volt, de mi már olyan élénkek voltunk, hogy akár a Marathónt is le tudtuk volna futni. – Nem bánod, ha most bepótoljuk a tegnap esti programot?

- Egy cseppet sem – somolyogtam, majd megszabadítottam pólójától. YongHwa ölébe kapott, és így indult a háló felé. Pehelysúlyommal könnyedén cikázott a nappaliban, s még egy takarót is sikerült felkapnom, amivel még romantikusabbá varázsoljuk a hangulatot. Lefektetett az ágyra, ő pedig rám nehezedett, majd betakart minket. Kezeinket összekulcsolta, és így bámult engem.

- Már nagyon hiányzott ez – vallotta be.

- Pedig azt hittem, hogy összeszedtél magadnak egy jó kis amcsi bigét – csúszott ki belőlem, aztán hirtelen el is vörösödtem.

- Féltékeny vagy?

- N-nem. Nem is tudom, mit jelent ez a szó – tettem a hülyét. – De szerintem hagyjuk is, és inkább engedd, hogy hadd irányítsak én egy kis ideig.

Nem szólt semmit, csak némán bólintott, majd elengedett, és hagyta, hogy én legyek felül. Kockáival játszadoztam, amikor YongHwa megmozdította a csípőjét, ezzel utalva arra, hogy ő szeretkezni szeretne és nem ismerkedni. Vettem a lapot, így hamar meg is szabadítottam pizsamája alsó részétől. Tökéletes testét, mindössze egy bokszer takarta legnagyobb örömömre. Önelégülten elvigyorodtam, aztán alhasát támadtam be. Kellemes csókokkal leptem el bőrét, s néha-néha meg is nyaltam azt. Szerelmem nehezen bírta a dolgot, ezért nem engedte, hogy ajkához érjek, hanem egyből felrántott magához, hogy erősen lesmárolhasson. A nagy csókcsatában ismét alulra kerültem, mert a nagy Jung YongHwa nem engedi meg nekem, hogy én legyek a főnök tíz percnél tovább. Elszakadt számtól, de csak annyira, hogy a pizsamámtól meg tudjon szabadítani. Ajkamra mart, aztán áttért nyakamra, s onnan lefelé vette az irányt. Kínzóan lassan haladt, ami miatt testem nem bírt egy helyben megmaradni. Mocorogtam, ahogy csak tudtam YongHwa erős kezei között, de amint egy picit is megemeltem a csípőmet, azonnal visszanyomta a matracra. Rosszfiúsan elvigyorodott, majd lehúzta rólam az utolsó ruhadarabot is, a bugyimat. Nem zavart a kialakult helyzet, hiszen nem most fekszünk le először, így teljesen nyugodtan én is eltávolítottam róla az alsónadrágját. Kissé meglepődtem rég nem látott „barátomon”… Mikor utoljára találkoztunk, akkor kisebbnek tűnt, vagy csak a sötétben nem láttam rendesen? 

- Készen állsz?

- Már tűkön ülök – markoltam meg vaskos kezeit. Ő csak elnevette magát, majd szájon csókolt, s aztán hatolt belém méretes szerszámával. Nem siette el a dolgot, így kezdetnek csak lassan mozgott, hogy szokjam a helyzetet. Mikor látta rajtam, hogy rendben vagyok, begyorsított. Nem volt durva, inkább kiélveztük a pillanatot, hiszen régen szeretkeztünk utoljára. Az együttlét alatt melleimet simogatta, vagy éppen az ajkaimat szívogatta. Őszintén bevallom, hogy egyik sem volt ellenemre, sőt a mixelt verziót szerettem a legjobban.

Nem tartott sokáig a légyott, mivel a mind a kettőnk rettentően ki volt éhezve, és egyaránt vágytunk a másikra. Miután elélveztünk, Szerelmem kihúzódott belőlem, majd ledőlt mellém, hogy mellkasára tudjon húzni, miközben gondosan betakart. Homlokomra nyomott egy csókot, s aztán szemeimbe nézett. 

- Szeretlek – susmogtam ajkaiba. Váltottunk egy leheletnyi csókot, majd folytattuk a szeretkezés fáradalmainak kipihenését.

- Én is szeretlek. Nagyon! – mondta, miközben hajamat simogatta. – Nem akarom, hogy véget érjen a kapcsolatunk. Ezért úgy döntöttem, hogyha leérettségiztél, akkor hozzám költözhetnél, és még a turnékra is jöhetnél velünk.

- Komolyan? – kaptam fel a fejemet.

- Halál komolyan! Változtatni szeretnék a kapcsolatunkon, és szerintem ez az első lépés annak érdekében, hogy még boldogabbak legyünk.  Mit szólsz hozzá?

- Amíg veled vagyok, addig a világ végére is elmennék.

- Úgy szintén. Imádlak! – csókolt meg újra, majd hasamat kezdte el simogatni, mialatt a közös jövőnket vázolta fel nekem.

Ui: Akit érdekel, annak elárulom, hogy ezt a kis szösszenetet a CN Blue Cold Love című dala miatt kezdtem el írni. Mindenképpen hallgassátok meg. Nekem a kedvenc számom tőlük. :)