Egy egész hónap telt el… a szakításunk óta. Igen,
szakítottunk Yoongival. Hihetetlen ebbe belegondolni, de már kezdtem megszokni
a helyzetet. Szerencsémre, a csajok nem hagyták, hogy elveszítsem önmagamat,
ezért mindennap szórakoztattak. Néha már sok volt belőlük, ezért ilyenkor
szünetet kértem tőlük, s elmentem beszélgetni Jinnel, vagy Jungkookkal. Velük
teljesen más volt minden. Beszélgettünk a szakításról, engedték, hogy sírjak,
de utána egyből meg is nevettetek. Soha nem engedtek szomorúan haza. Őszintén
bevallva, egészen jól voltam, pedig csak egy hónapja veszítettem el Szerelmemet,
és ez nem rég szakított szingliként úgy hat, mintha csak egy hét telt el volna
a dolog óta. Nagyon hiányzott, és még
mindig nagyon szerettem. Őrülten imádtam, de meg tanultam kontrollálni az
érzéseimet, ezért előtte csak egy jégkirálynő voltam. Nem láttam sokszor, de
amikor véletlenül összefutottunk, akkor lelassította lépteit, és megbánóan a
szemembe nézett. Nem tudtam mit tenni, én is csak őt bámultam. Ha valaki
kívülről lát minket, akkor biztosan azt hiszi, hogy friss pár vagyunk, de
ugyebár ez nem így van. Nagyon nem.
Sok minden történt ebben az egy hónapban.
Visszatértünk a csajokkal, akárcsak a Bangtan fiúk. Nagyon dögös lett mind a
két banda koncepciója. Jungkook valami hihetetlenül jól néz ki annak ellenére,
hogy ő a legfiatalabb a bandában. Véleményem szerint nekiáll legjobban ez a
stílus, meg… Tudjátok kinek. Tetszik, hogy rövidebb lett a haja, bár a színe
nem annyira. A vörös túl erős a világos bőréhez, de ha egybe nézzük a fekete
ruhákkal, akkor viszont nagyon jól néz ki. Hogy
fogom én kibírni a mai estét? Tuti olyan szexi lesz, mint a klipben…
- Nara! – pattant fel mellém Ryung, majd ő is elfeküdt
az ágyamban. – Neki kellene állnod felöltözni. Eldöntötted már, hogy mit veszel
fel?
- Dehogy döntöttem. Majd felveszek egy farmert, meg
egy egyszerű pólót, aztán készen is vagyok.
- Micsoda? – csapott a hasamra.
- Áh – tettem kezeimet a fájó részre – Hülye vagy?
- Nem hagyhatom, hogy úgy jelenj meg a partin, ami
mellesleg a mi tiszteletünkre van, mint egy csöves – hadarta el a mondatot.
- Nem érdekel. Inkább nem is megyek – fordítottam hátat
Heiryungnak.
- Mi a baj, Nara?
- Szerinted? – kérdeztem kissé flegmán. – Semmi kedvem
egy olyan buliba menni, ahol Yoongi, és Kyra is ott lesznek.
- Na, ne már! Nem futamodhatsz meg. Inkább tedd
féltékennyé! Mutasd meg neki, hogy milyen dögös, gyönyörű, dögös, édes, vicces
lányt veszített el. Mutasd meg neki, hogy te már túl vagy rajta.
- Kétszer mondtad, hogy ’dögös’ – ültem fel
az ágyban, majd barátnőmre néztem.
- Látom, leszűrted a lényeget – sóhajtott egyet, amin
jót kuncogtam. – Na, gyerünk! Válasszuk ki a ruhádat, aztán álljunk neki a
hajadnak, meg a sminkednek is.
Lerángatott az ágyról, majd a gardróbba vezetett be.
- Nadrág vagy szoknya?
- Szoknya – kivettem a kezeimet a zsebeimből, s én is
a szoknyák közt kezdtem el turkálni, ahogy Ryung is. Idősebb barátnőm jókedve
az enyémet is meghozta, és beláttam, hogy igaza volt. Össze kell kapnom magam,
s meg kell mutatnom neki, hogy kit is veszített.
- Mit szólsz ehhez? – mutatott fel egy
lilás-rózsaszínes feszülős szoknyát.
- Áh, nem az én stílusom.
- De szép a díszítése.
- Nem is mondtam, hogy ronda a szoknya, csak
egyszerűen az nem én va… - elhalkultam, mert kezembe akadt a megfelelő darab.
Számat eltátva fordultam Ryung felé. - Unnie! Ezt nézd – egy fehér szoknyát
fogtam a kezemben, aminek a tetejénél volt egy kivágás, amit fekete virágok
szegélyeztek, a kivágást pedig egy fekete átlátszó anyaggal borítottak be.
- Váó, dögös, de visszafogott.
- Jó lesz? Nem leszek benne túl kurvás?
- Kurvás? Semmiképp sem. Mondom, hogy dögös, de nem
túlzottan – halványan elmosolyodott, majd visszahúzott a szobába.
Heiryung
nekiállt a sminkemnek, miközben Myunghee a hajamat csinálta. Mindenki készen
volt, kivéve Ryung unniet, de őt nem kellett félteni, hiszen ez az ő
szakterülete, ezért fél óra alatt készen lesz. Az én „operációm” sem tartott
olyan sokáig. Háromnegyed óra alatt egy teljesen más Narat faragtak belőlem,
aminek őszintén örültem. Hajamat begöndörítették, szememet kihúzták, s fehér
szemfestéket is tettek rám. Ajkaimat, orcáimat enyhén színezték, amitől mosoly
kúszott az arcomra. Teljesen meg voltam elégedve Smilyn leader és Ryung
munkájával. Belebújtam a ruhámba, majd a fekete magas sarkúmba is. Fújtam
magamra a Dolce&Gabbana parfümömből, és még egy stílusos karkötőt is a
kezemre aggattam. Vigyorogva huppantam le a maknae mellé, aki szintén gyönyörű
volt. Calvin Harris-t üvöltettünk, amíg Heiryung és a leader készülődtek. Mind
a ketten már eléggé fel voltunk pörögve. Alig tudtak lenyugtatni minket az
unniek, amikor készen lettek. Lesiettünk a kis buszunkhoz, és én egy nagy
öleléssel fogadtam a menedzserünket. Ő csak megdicsérte a kinézetünket, majd
gyengéden végig simított fejemen. Beszálltunk, s egy örök nóta csendült fel a
kocsi hangszóróiból. Mindannyian ráztuk magunkat (már amennyire tudtuk) a
BigBang Fantastic Baby-jére. Egész úton énekeltünk. A menedzser oppa nem
értette, hogy mi miatt vagyunk ilyen jókedvűek, s azt feltételezte rólunk, hogy
valamilyen erősebb drogot vettünk be. Megnyugtattuk, hogy semmi ilyesmiről
nincs szó, majd folytattuk az autóban kialakult partit.
Amikor
megérkeztünk a helyszínre, szívem hevesen kezdett dobogni, s nagyot nyeltem.
Heiryung észrevette, hogy ideges lettem, ezért nyugtatóan belém karolt, s így
indultunk el a bejárat felé. Amikor beértünk a klubba, minden sötét volt.
Halkan nevetgéltünk, és nem értettük, hogy miért nem halljuk a buli zajait. A
menedzserünk beállított minket egy sorba, és lerántott előlünk egy fekete
függönyt. A szemünk elé tárult egy hatalmas táncparkett, ami egy szinttel lejjebb
volt, mint ahol mi álltunk. A mi szintünkön volt egy bár, rengeteg asztallal.
Szám elé tettem a kezeimet, és Ryung intésére megindultunk lefelé. Szemeimmel
körbenéztem a teremben, hogy mégis kik jöttek el a partinkra. Csakis a hozzánk
legközelebb álló személyeket hívták meg; B.A.P, Teen Top, GOT7, BtoB, C-Clown
és VIXX tagjait. Természetesen a BTS is ott volt, hiszen hozzájuk állunk a
legközelebb, de őket bizonyos okok miatt számításba sem vettem. Pontosítva egy
tagot nem vettem számításba. Na, meg Kyrát.
Nagy
vigyorral az arcomon mentem üdvözölni a VIXX tagjait, akik kínosan, szájukat
rágva néztek rám.
- Ne legyetek ilyen bárgyú oppak! Én vagyok az, Nara.
- Ah, Nara! Fel sem ismertelek – csodálkozott
N.
- Semmi baj!
- Nara-sshi, beszélhetnénk? – fogta meg valaki a
karomat.
- Természetesen – néztem somolyogva
Himchan oppara. – Később még beszélünk – hajoltam meg a VIXX előtt.
- Táncolni is fogunk – kiáltott utánam Ravi.
Himchan
kézen fogva húzott maga után, amit kicsit furcsának találtam. A bárhoz
vezetett, ahol ott volt a többi B.A.P tag is.
- Mit iszol? – érdeklődött tőlem.
- Egy kólát kérnék.
- Ugye most csak viccelsz? – simított derekamra.
- Na, jó – adtam be a derekam – Egy pohár pezsgőt
kérnék szépen. Himchan elment kikérni az italokat, amíg én odaálltam a
többiekhez.
- Csinos vagy, Nara – jelentette ki Yongguk.
- Oh, köszönöm oppa! Te is nagyon jól nézel ki –
magyaráztam pirulva.
- Hé, Bang Yongguk! Ne
nyúld le csajom! – ordította Himchan oppa, miközben a kezembe nyomta a rendelt
italomat. Rám mosolygott, majd átölelte a derekamat. Nem értettem, hogy miért
csinálja ezt, hiszen hét évvel idősebb nálam, sőt eddig nem nagyon
beszélgettünk. A B.A.P-ből Himchan állt tőlem a legmesszebb, és Jongup meg
Junhong a legközelebb. Valószínűleg azért, mert köztünk nincs ekkora szakadék,
s mind a hármunknak egy hobbija volt, a tánc.
- Hyung, ne rontsd meg Narat. Ő még kiskorú – védett meg
Youngjae.
- Fogd be, Okoska – ripakodott rá, mire egy kisebb
vita alakult ki, s ezalatt én átsuhantam Daehyun mellé, aki valamilyen kis
kekszeket rágcsált.
- Kérsz? – nyújtotta felém a tálat, amit úgy vettem
észre, hogy készségesen magához vett, nem adva senkinek.
- Vigyáznom kell az
alakomra, de köszönöm.
- Minek? Így is gyönyörű vagy – mosolyodott el.
- Te meg veszettül jóképű – vágtam vissza, mire
annyira zavarba jött, hogy a kekszet majdnem kiköpte a szájából. Az eseményre
felkapta a fejét Himchan, ezért sietősre vettem a dolgot, és magammal húztam a táncparkettre
Jongupot és Zelot. – Mi ütött Himchan oppaba?
Semmi, ő mindig is ilyen volt – magyarázta a fülembe
kiabálva Junhong, de így sem értetten tisztán, mivel annyira üvöltött a zene.
Vállat rántottam, majd többet nem foglalkoztam a dologgal, hanem inkább
intettem Ravinak, hogy ő is jöjjön velem táncolni. Az este folyamán szinte
mindenkivel végig táncoltam egy-két dalt, majd a legközelebbi barátaimmal
beszélgettem is egy csendesebb sarokban. Például Kangjunnal egy fél órát is
eltöltöttem az egyik sarokban, mert annyi hülyeséget hordott össze. Annyira
nevettem, hogy még a könnyeim is kifolyt. Sajnos, nem sokáig volt ilyen
felhőtlen a kedvem, mert Kangjunnak mennie kellett, mert reggel korán kell
indulnia Busanba egy fellépés miatt. Megköszöntem, hogy eljöttek, majd egy
kalap alatt el is köszöntem a C-Clown-os fiúktól. A búcsú után a női mosdó felé
vettem az irányt, hogy megnézzem, milyen súlyos a sminkem elkenődése.
Elhaladtam a vadul táncoló BtoB mellett, amikor valaki karon ragadva kihúzott
az erkélyre, ami el volt rejtve a bent partizó emberek szeme elől.
