How to love? - 11. fejezet

Sajnálom, hogy majdnem egy hónapja nem volt friss ebből a ficiből, de remélem, hogy ezzel a résszel valamennyire kitudlak engesztelni titeket. Jó olvasást. :)

Csókjai égették a számat, ami nagyon jól esett. De még mennyire, hogy jól esett... Yoongi bal kezével lassan benyúlt pólóm alá, s oldalamat kezdte el simogatni. Halkan belesóhajtottam a nyelves pusziba, mire szerelmem hátrébb húzódott. Ajkai pirosak voltak az előbbi vad csata miatt, szemei pedig úgy csillogtak, mint két csillag az égen. Nem szólt, csak némán bámult engem. Be kell, hogy valljam kissé megijedtem. Elrontottam volna valamit vagy csak szimplán béna lennék?

- Mi a baj? - kérdezte és közben végig az oldalamat cirógatta.
- Olyan furán néztél rám, hogy azt hittem elbénáztam valamit - motyogtam.
- Furán?
- Igen. - Suga nem válaszolt, csak elmosolyodott. - Mi az? - érdeklődtem.
- Semmi, csak nagyon aranyos vagy - kuncogott.
- Ez most jót vagy rosszat jelent?
- Szerinted...? - nevetett fel hangosan.
- Jól van - ütöttem meg kezét, majd lelöktem magamról és gyorsan leugrottam az ágyról. Visszanéztem rá, de ő még mindig röhögött. - Utálom, hogy viccet csinálsz a bénaságomból.
- Jajj, Kicsim. - Ő is lejött az alvóhelyről, majd magához húzott. Kezeimet mellkasára tettem, majd onnan csúsztattam fel a nyakába. Suga beleborzongott, amitől gonosz vigyor kúszott arcomra. Közel hajoltam hozzá, szánk szinte összeért, de nem csókoltam meg, csak így álltunk. Néhányszor előrébb nyomtam melleimet, hogy még jobban érezze őket, mire párom még jobban beleremegett az egészbe. Derekaimról levezette a fenekeimre a kezeit, majd jól belemarkolt. Most engem rázott ki a hideg, de nem futamodtam meg, hanem lábujjhegyre emelkedtem, s Yoongi füléhez hajoltam, míg az ő feje vészesen közel volt a mellemhez. Beleharaptam a fülébe, majd belesuttogtam:
- Utállak - mondtam ki, majd elfutottam a szobából. Hallottam, hogy Édesem felkiáltott, majd utánam loholt.
- Ne menekülj - figyelmeztetett kacarászva.

Gyorsabbra vettem a tempót, de nem tudtam, hogy merre meneküljek a kis lakásban így elbújtam a hűtő mellett. Nem érzékeltem semmit, így nem tudtam, hogy merre találom Sugat. Kipillantottam a tárgy mögül, mire barátom megijesztett.
- Jézusom - kaptam szívemhez. - Hülye vagy?
- Érted őrült is lennék - suttogta, majd magához húzott. - Ugye nem haragszol rám, Szépségem?
- Nem - fúrtam fejemet nyakába. - Rád nem tudnék haragudni - susmogtam.
-  Biztos? Kyra miatt sem? - Kissé lefagytam a név hallatán... Hátrébb húzódtam és egy puszit nyomtam Suga arcára.
- Hagyjuk azt a lányt, mert idegbajt kapok tőle.
- Hmm, szexi vagy, mikor így bepipulsz miatta - viháncolt.
- Te meg mindig szexi vagy - csúszott ki számon, mire kezeimet ajkaim elé helyeztem. - Izé, nem úgy gondoltam, vagyis igen, de...
- Ssh, Kicsim! Ne beszélj, mert nem megy neked - ismételten csak nevetett.
- Akkor mit csináljak? Menjek haza?
- Hát nekem vannak ötleteim - kacsintott rám, majd megcsókolt. Karjai először derekamat ölelték, majd lassan fenekemre vezette őket. Halkan felsóhajtottam, mire Yoongi közelebb rántott magához és felkapott. Lábaimat derekán összekulcsoltam és erősen kapaszkodtam a nyakába. Pár pillanatig egy helyben álltunk, míg Kedvesem megszokta a testsúlyomat, aztán óvatosan elindult a konyhapult felé és ráhelyezett. Még jobban hozzám préselődött, amitől teljes mértékben beindultam. Nem tudom, hogy honnan szereztem a bátorságomat, de benyúltam a pólója alá, s oldalát és hátát kezdtem el gyengéden simogatni. Háta megfeszült és megállt egy pillanatra. Hátrébb húzódott, majd arcomat kezdte el szeretgetni. Kezdetben nagyon gyengéd csókokat lehelt orcámra, ami nem tartott sokáig, mert vágyai egyre nagyobbak lettek, így nyakamat kezdte el puszilgatni. Elsöpörte onnan a hajamat, majd hevesen megnyalta azt a kis részt. Testem jelzett, hogy lépjünk tovább. Nem haboztam, azon nyomban lekaptam Sugaról a pólóját. A fiú lihegve pillantott szemembe, majd rossz fiúsan elmosolyodott.

- Mióta vagy te ilyen vadmacska? - Lehúzta a vállamról a felsőmet és lágy csókot hagyott ott.
- Nem is vagyok - cirógattam meg arcát, majd hajába túrtam.
- Akkor mi vagy?
- Csak egy szerencsétlen lány, aki valamilyen oknál fogva a menő és jóképű Min Suga mellett kötött ki. Ne kérdezd, hogy miért tűr meg maga mellett az a Bangtan Boy, de örülök, hogy elfogad engem.
- Érdekel, hogy miért "tűr" meg? - puszilta meg az arcomat.
- Persze!
- Mert szeretlek - duruzsolta fülembe, mire lefagytam. Aortapumpám háromszor gyorsabban kezdett el verni, mint azelőtt, pedig mióta feljöttünk a dormukba, azóta gyorsabban ver a szívem az alapállapotához képest. Mérhetetlen boldogság terjedt szét a testemen, amit Yoongi is megérzett. Hátrébb húzódott, de csak annyira, hogy íriszeimbe tudjon nézni. Ajkai hatalmas vigyorba húzódtak, s így bámult rám. Párszor pislogtam, majd olyan közel hajoltam hozzá, hogy orraink összeérjenek. Közelebbről még gyönyörűbbek voltak a szemei, szóval pár percig elvesztem bennük. A hosszas csönd után sóhajtottam egyet, majd megszólaltam.
- Én is szeretlek - suttogtam. Mivel mellkasa hozzá volt nyomva az enyémhez, emiatt éreztem, hogy az ő szívverése is felgyorsult, akárcsak az enyém, mikor szerelmet vallott nekem.
- Biztos vagy magadban?
- Miért ne lennék? - nevetve koppintottam az orrára.
- És bízol bennem? - Tudtam, hogy ez most nagyon komolyan kérdezte, bár nem értettem az okát. Nagyot bólintottam, majd egy puszit nyomtam szájára. A következő csókot Suga adta nekem, amit el is mélyítettünk.

Nagyon sokáig harcoltunk a nyelveinkkel egymás ellen, majd levegőhiány miatt elhúzódtunk. Szerelmem lehúzta rólam a felsőmet, de mind ezt nagyon félve tette meg. Biztos azt hitte, hogy meg fogom állítani, de ilyenről szó sem volt! Teljes mértékben megbíztam benne, így rá bíztam magamat.
- Biztos, hogy tizenhét éves vagy? - kérdezte.
- Tessék? - értetlenül néztem rá, de ő nem pillantott rám, mivel melleimet nézte. - Ya! - kiáltottam fel. - Ne bámuld őket! - Kezeimet összefontam melleim előtt.
- De olyan szépek, csak úgy vonzza a tekintetemet.
- Istenem! Megfogni nem akarod őket? - Mind a ketten lefagytunk kérdésem miatt, de Yoongi jól kezelte a helyzetet, így elővette a legcharme-osabb mosolyát, amitől lecsúszik a lányok bugyija a helyéről. - Na, nem! Nem, nem - tiltakoztam. - Nem fogsz elcsábítani ezzel a bárgyú mosollyal.
- Szépségem, téged már régen elcsábítottalak, most már csak meg kell hódítanom téged - kacsintott rám. A lélegzetem is elállt a mondata után két okból kifolyólag; elsősorban azért, mert ez azt jelenti, hogy ő meg én az ágyban... Második ok már nem hangzott ilyen jól. Ha jobban belegondolok ebbe a frázisba, akkor az vonható le belőle, hogy én csak arra kellek neki.

Ellöktem magam elől, majd leugrottam a konyhapultról és a földön heverő felsőmért nyúltam, mikor Yoongi megállított és egy szoros ölelésbe húzott.
- Engedj el - szóltam rá.
- Nem! - mondta, mire még jobban magához szorított. - Most mi a bajod? Megbántottalak?
- Szerinted? - flegmáztam.
- Úgy tűnik igen... De mégis mivel?
- Az előbbi mondatoddal. Mond meg őszintén! Én csak szexre kellek neked?
- Nem! Jajj, Nara... - cirógatta meg hajam. - Ne is gondolj ilyenre többet, értetted? Nagyon szeretnék veled lefeküdni, de amíg te nem állsz rá készen, addig nem teszek semmi olyat. - Elpirultam, de annyira, hogy simán beállhatnék egy piros fal elé úgy, hogy senki se venne észre. - Aranyos vagy, mikor zavarban vagy.
- Ya! - ütöttem meg pőre mellkasát. - Utállak.
- Hmm, majd meglátjuk, hogy mennyire iszonyodsz tőlem. - Jobb kezét felvezette bal mellemre, majd belemarkolt. Hangosan felnyögtem, amin barátom csak kuncogott. Még egyszer megütöttem, de nem hagyta elfajulni a dolgot, így ajkait szorosan az enyémekre nyomta. Ismét felkapott ölébe, de most nem a konyhapult felé ment, hanem a szobájuk felé vette az irányt. Nem szóltam semmit sem, csak csókoltam, miközben mindkét kezemmel a hajával játszadoztam. Suga fenekemet simogatta útközben és szerintem már csak lépések választottak el minket a helységtől, amikor valaki hangosan felkiáltott. Kipattantak a szemeim és észrevettem, hogy Yoongi mögött, velem szemben ott állt a többi Bangtan Boy. Gyorsan leugrottam páromról és megfordítottam, hogy ő is tudatában legyen annak, hogy cseppet sem vagyok már egyedül. Meghúztam magam háta mögött, mert csak egy melltartó fedte a felsőtestemet.

- Ha tudom, hogy ez fogad, akkor nem jöttem volna haza - szörnyülködött Jungkook.
- Izé... - kezdte a magyarázkodást Szerelmem, de nem tudta, hogy hogyan folytassa, így csak ennyit ejtett ki száján.
- Ha gondoljátok, akkor kiveszek nektek egy hotelszobát - magyarázta nevetve Rap Monster. Én csak elpirultam, Suga pedig gúnyosan nevetett együtt  Namjoonnal.
- Csak féltékenyek vagytok - mondta fennhangon az előttem álló fiú.
- Hát, a csajod miatt féltékeny is vagyok - magyarázta Jimin. - Nem is tudtam, hogy ilyen jól néz ki Nara felső nélkül. Bár rólad ez nem mondható el, Yoongi hyung.
- Hahaha - nevetett cinikusan. - Ő az enyém, úgyhogy akadj le róla!
- Vettem az adást, te testépítő - kacagott fel Jimin, ami engem is nevetésre késztetett, miközben barátom csak dühösen fújtatott.
- Gyere, Nara! - Fogta meg kezem, majd behúzott a szobába. Miután beértem a helységbe hangosan becsapta az ajtót ezzel jelezve a többieknek, hogyha zavarni mernének, akkor ők is hasonló sorsra juthatnak.

I like the way you move - ChangJo

- Öt perc szünet. Addig döntsétek el, hogy melyik Teen Top tagot kéritek meg, hogy segítsenek a rátok kiosztott mozdulatokban - mondta a tánctanárunk, majd elhagyta a tánctermet. Lehajtott fejjel ballagtam el a táskámig, amiből egy törölközőt és egy üveg ásványvizet vettem elő. A fal mentén lecsúsztam a földre és arcomat a puha anyag közé rejtettem. Kicsit rosszul éreztem magam, mivel egész nap táncoltunk és nem ettem valami sokat. Az sem segített a helyzetemen, hogy az egyik Teen Top-os fiút kell megkérnem arra, hogy tanítson meg egy tánclépést. Miért nem a tánctanár találja ki a koreográfiát? Elvileg ez lenne a dolga, ezért kapja a fizetését. 

Nagyokat sóhajtottam, majd felemeltem a fejem, hogy mély levegőt vegyek. Kezdtem kissé szédülni az igalomtól. Nem igazán voltam azelőtt fiúk közelében, s most, hogy meg kell kérnem az egyiket, hogy beszélnem kell vele, hogy meg kell őt szólítanom, fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Ittam egy korty vizet, majd az ujjaimat kezdtem el tördelni. 

Pár percig ezzel szórakoztam, aztán a lábamat kezdtem el rázni. Rossz szokásom, mikor izgulok. Ahogy figyeltem a mozgó testrészemet egyre rosszabbul lettem. Másodpercek választottak el attól, hogy felpattanjak és kirohanjak a mosdóba rókázni, de mielőtt ez megtörténhetett volna egy gyöngéd kéz simult a bal lábamra, így késztetve azt arra, hogy ne mozogjon többé.

- Minden rendben, NaYoung? - kérdezte a leader.

- Igen, csak kicsit félek.

- Mitől? - Felpillantottam rá, s láttam, hogy a többi négy lány is csatlakozik hozzánk, így mind a hatan egy körbe rendeződtünk, hogy könnyebben tudjunk kommunikálni egymással.

- Nem tudom, hogyan kérjem meg az egyik tini nindzsát, hogy segítsen egy tánclépést kitalálni - nyafogtam, de a többiek csak kuncogtak. Mindig kinevettek, mikor így hívtam a srácokat. - Ya! Lányok, ne röhögjetek! Én totál be vagyok parázva, ti meg itt csak szórakoztok rajtam.

- Nyugi, nem lesz semmi baj - SunYoung, aki tőlem jobbra ült. 

- Egyébként sem értem, hogy miért kell tőlük tanulnunk. Azért van tánctanárunk, hogy ő találja ki nekünk a táncokat - pufogtam karba tett kézzel.

- Azért kaptuk ezt a feladatot, hogy fejlesszük a kreativitásunkat, de ha elakadnánk, akkor a srácok tudnak segíteni nekünk - magyarázta diplomatikusan a leader. - NaYoung, te kit fogsz megkérni?

- Hmm - gondolkodtam el. - Szerintem L.Joe-t. Ő tűnik a legnormálisabbnak a tini nindzsák között. 

- Nem, nem - ellenkezett SunYoung. - Őt én kérem meg, szóval válassz valaki mást.

- Akkor Nielt szándékozok megkérni.

- Foglalt - mondta JiHyun.

- Mi van ChunJival?

- Ő az enyém - felelte AhReum.

- Na, és Ricky?

- Rá se merj nézni - viccelődött HaeRi. 

- Akkor marad C.A.P leader.

- Sajnálom - mosolyodott el szomorkásan Yuri, a leader. - Őt én szeretném megkérni. - A körmeimmel a földön kezdtem el kopogtatni. Pár percig csak ezt csináltam és a többiek sem szóltak semmit. Mikor már kezdett unalmassá válni a dolog, a jobb oldalamon ülő szőke lány lefogta a kezeimet. 

- Szóval, akkor csak ChangJo maradt? - érdeklődtem. Mindannyian bólintottak. - De ő olyan bunkó! - csattantam. - Utál engem!

- Honnan veszed? - tudakolta JiHyun.

- Látom, hogyan szokott rám nézni. Meg tudna ölni a szemeivel - regéltem nekik, miközben a saját látószervemre mutattam. Így próbáltam nekik megmutatni, hogy mennyire nem bír engem az a fiú. - Abban sem vagyok biztos, hogy tudja-e a nevem. 

- Jajj, ne légy már ilyen hülye, NaYoung. Biztos, hogy tudja a neved - ütött vállba SunYoung. 

- Jól van, de ha más néven fog szólítani, akkor megütöm - jelentettem ki komolyan, de a csajok csak újból kikacagtak engem. Nehéz az élet maknaeként...

- Gondolj a debütálásunkra. 

- Igen, csak az lebegjen a szemed előtt! 

- Fighting! 

Nagyjából még negyed óráig biztattak, mivel a tánctanárunk felszívódott. Majd, mikor visszaért a rabszolgahajcsár, akkor mind megöleltek, s ezzel próbáltak jókedvre deríteni. Bár nem lettem vidámabb, de azért jól esett, hogy ennyit törődnek velem. 

***

Este kilenc volt, mikor kiléptem a táncterem ajtaján. Ismételten ujjaim húzták a rövidebbet, mivel annyira izgultam, hogy megint azokat nyomogattam. A többiek vacsorázni mentek. Engem is hívtak, de én nem voltam éhes, emiatt inkább amellett döntöttem, hogy megkeresem ChangJot. Alig voltak már az épületben és egyik tini nindzsát sem láttam egész nap. Lehet, hogy ma nem is jöttek be? Lehetséges. Én lennék a legboldogabb, ha nem kellene (egyelőre) a Sátán szemibe néznem, de ismerem magam és, akkor egy szemhunyásnyit sem aludnék éjjel.

Befordultam balra, s ekkor egy magas alakot láttam meg. Az ő. Mit tegyek? Gyorsan megfordultam, de eszembe jutott, hogy mindezt a bandáért teszem. Lassan ChangJo után néztem, majd lenyeltem a torkomban lévő gombócot és minden bátorságomat összeszedve kiáltottam utána.

- Oppa! - Nem reagált rá. - ChangJo oppa! - indultam meg felé, mikor láttam, hogy lelassít. Szembe fordult velem, s kirázott a hideg, mivel megint úgy nézett rám. Ilyenkor mindig azt kívánom, hogy nyeljen el a föld vagy szakadjon rám az ég, de Isten sosem hallgatja meg a kéréseimet.

- Oppa! - Már harmadszorra szólítottam meg így, pedig utálom ezt a megszólítást. Soha sem hívok így senkit, mivel úgy gondolom, hogy azok, akik így hívnak valakit, azok csak szívességet szeretnének kérni a megszólított személytől. Pont, mint én ChangJotól. Csak kedvességből és esetleg egy kis tisztelet miatt mondtam neki, hogy oppa. Nem lehetek vele bunkó, mert jelenleg a szükségem van a segítségére. 

- Mit akarsz, NaYoung-ah? - kérdezte keményen, de a nevemet mégis lágyan ejtette ki. Úgy látszik SunYoung-nak igaza volt. Tudja a nevem és még becézett is! Mi ütött belé? Talán bevette a napi nyugtatóját vagy esetleg sikerült megszívatnia ByungHunt és emiatt olyan kedves most velem? Kedves? Na, jó! Azért ne túlozzunk... 

- A táncukba ki kell találnom egy lépést és azt mondta a tanárunk, hogy a tini nin... Akarom mondani a Teen Top-os fiúk szívesen segítenek nekünk - túrtam bele kellemetlenül a hajamba. 

- És te egyből rám gondoltál? - Bólintottam. - Higgyem is el? - Ismét biccentettem. - Ne nézz már hülyének! - emelte fel a hangját. - Tudom, hogy nem kedvelsz, csak azt nem tudom, hogy miért. - Lefagyva álltam előtte és próbáltam elkerülni a szemkontaktust. Előre-hátra hintáztam a lábaimon, majd megszólaltam. 

- Szóval nem fogsz segíteni? - Szemei háromszorosukra nőttek, száját eltátotta, majd dühösen összezárta.

- Nem - fújtatott egyet, majd sarkon fordult és egyedül hagyott a kihalt folyóson. Úgy látszik ma elgurult a gyógyszere...

***

Egyedül álltam a srácok tánctermében és azon agyaltam, hogy milyen mozdulattal dobjam fel a táncunkat. Már tíz óra is elmúlt és a lányokról sem hallottam már egy ideje, de nem érdekelt. Próbálkoztam pár lépéssel, de egyik sem tetszett. Nem jött az ihlet. Hátrahajolva csúsztam le a földre és néztem a plafont. A mindennapokban hangos szoba most teljesen csendes volt, csakis a lélegzésemet lehetett hallani. Mennyivel könnyebb lenne a helyzetem, ha valamelyik tini nindzsa itt lenne, de amilyen szerencsétlen vagyok egyik sem fog feltűnni holnap reggel előtt. Lehunytam szemeimet, kezeimet pedig a fejem mellé helyeztem, hogy felnyomjam magam. Pár pillanatig így maradtam még, aztán felkeltem a padlóról. Eligazítottam a felsőmet és az ajtó felé vettem az irányt, ahol egy fekete fiú elállta az utat. 

- Sikerült valamire jutnod? - informálódott. Én csak megráztam a fejem, s a pólóm szélével kezdtem el játszani. - Szerintem az a hátrahajlásos lecsúszás nem is volt olyan rossz. Csináld meg még egyszer. - Nem szóltam semmit, csak végrehajtottam a feladatot. Újfent a parkettán feküdtem, annyi különbséggel, hogy most nem egyedül kellett felállnom. ChangJo nyújtotta a kezét és felsegített.

- Köszi - motyogtam. 

- Mi lenne, ha a hátrahajlást kitartanád egy picit és csak azután csúsznál le a földre? Menni fog? 

- Megpróbálom - feleltem, majd neki láttam a mozdulatnak. Lassan hajoltam hátra fele, s egy ideig sikerült is megtartanom, de aztán összecsuklottam és egy kisebb csattanással a padlónak csapódtam.

- Jól vagy? - guggolt le hozzám. - Megsérültél?

- Kutya bajom - mondtam halál nyugodtan, majd összekanalaztam magamat a padlóról.

- Csináljuk meg még egyszer, de most segítek. 

- Rendben. 

ChangJo szorosan mellém állt és a jobb kezét a derekamra helyezte. Beleborzongtam az érzésébe, de nem foglalkoztam vele. Szívem hevesen vert, de ezt is figyelmen kívül hagytam. 

- Most lassan dőlj - utasított. Apránként kezére helyestem a testsúlyom egy részét, miközben ő erősen tartott. Ahogy hajoltam, úgy kerültem egyre közelebb alhasához, amitől teljesen zavarba jöttem, így kissé kibillentem a helyzetemből és karjaimat azonnal nyaka köré fontam. ChangJo szabad kezét a hasam előtt elvezetve fogott rá a derekamra. Feje az enyém felett volt és pár hajtincse az orcámat csiklandozta. Ajkaim elnyíltak, s óvatosan megnyaltam őket, miközben szememmel a fiúét vizslattam. Kényelmesen nézegettem arca vonásait és meg kellett állapítanom, hogy közelről még helyesebb, mint távolról. Pillantásomat az övébe fúrtam és elmerültem fekete íriszeiben. 

- Mikor lettél ilyen gyönyörű és ügyes táncos? - kérdezte, mire arcomba tódult az összes vér. - Mióta vagy ilyen aranyos? - Erre a kérdésre csak egy vállrándítással feleltem, ami mosolyra késztette őt. - Csak előttem nem mutattad meg az igazi énedet? - Kezeivel erősen ráfogott a derekamra és felegyenesített. Karjaim még mindig a nyakában voltak, de egyáltalán nem bántam, s ő sem engedett el. Sőt még közelebb húzott magához.

- Nem tudom miről beszélsz - suttogtam. - Te nem kedvelsz engem. 

- Én kedvellek - közölte velem, miközben egy kisfiús mosolyt villantott. A szívverésem kihagyott egy ütemet.

- Ja, persze - nevettem, mire elkomorodott. - Ne nézz így! Mindig is csúnyán beszéltél velem. 

- Az csak, azért volt, mert tudtam, hogy oda vagy ByungHunért.

- Nem vagyok oda érte - mondtam. 

- De ChunJi azt mondta, hogy őt szereted. 

- Mi van? Ez nem igaz! 

- Most hazudsz?

- Nem hazudok - óvatosan megütöttem vállait.

- Akkor ChanHee hazudott - motyogta gonosz hangon. 

- Azért ne öld meg őt - kuncogtam. 

- Nem fogom, de csakis miattad nem, mert kedvellek. - Elpirultam. 

- Mióta kedvelsz? 

- Mióta? - gondolkodott el. - Mióta először megláttalak táncolni. - Eltátottam a számat. - Tetszik, ahogyan mozogsz! Annyira magával ragadó. 

- Ya! - ismét megütöttem. - Ne mondj ilyen zavarba ejtő dolgokat.

- Akkor inkább ne mondjak semmit? 

- Inkább - viccelődtem, de ő komolyan vette a dolgot és tényleg nem szólalt meg. - Hé, ChangJo! Mondj már valamit - kérleltem, de ő csak megrázta a fejét. - Jól van, akkor inkább hazamegyek. - Meg akartam fordulni, de nem engedett, hanem homlokát az enyémnek nyomta. Orrunk egy pillanatra összeért, majd még közelebb araszolt és ajkait az enyémekre tapasztotta. Lábujjhegyre álltam, hogy ne kelljen annyira lehajolnia, de ekkor felkapott, s ezzel arra késztetett, hogy lábaimat összekulcsoltam a derekán. ChangJo lassan lépkedni kezdett, ezzel leírva egy kört a teremben. Szívünk ritmusára mozgott, miközben engem csókolt. Nem bírtam sokáig nyugton, így leugrottam róla és én is táncolni kezdtem. A puszi nem szakadt meg, hanem inkább egyre mélyült. Csípőnk egyszerre mozgott, amitől felhevült a vérem és még többet akartam belőle.

- Tetszik, ahogyan mozogsz, JongHyun - duruzsoltam puha szájára, majd egy újabb nyelvtáncba invitáltam.