How to love? - 10. fejezet

Másnap zombiként léptem át az Entertainment küszöbét. Lehajtott fejjel bandukoltam a tánctermünk felé, ahol már biztos várnak a dühös tagok, mivel délután két óra van, nekünk pedig reggel kilencre kellett volna jönnünk, hogy még a debütálás előtt hajrázhassunk egyet. Valahogyan ez most nem igazán érdekelt. Egyedül egy személy körül kattogott az agyam. Nem értettem, hogy miért haragudott meg rám... Talán, mert barátkozom Jinnel? Ő meg Kyraval van egész nap, szóval ez nem lenne jó ok arra, hogy haragudjon rám.

"Szólj, majd ha rájöttél, hogy mi az, amit hallani szeretnék tőled." Na és ez alatt vajon mit értett? Sokszor utalt már dolgokra, de számomra ez volt eddig a legmegfejthetetlenebb. 

- Shin Nara! Megállni! - Először megdermedtem a hangra, aztán szembe fordultam a tulajdonosával. Jin szólított meg, s mellette állt az összes Bangtan Boy, sőt még apám is. Mélyet nyeltem, majd intettem egyet nekik és Suga tekintetét kerülve megfordultam és elrohantam. - Hé, Nara! Ya! - Barátom lépteit hallottam meg magam mögött, emiatt gyorsabb tempóra kapcsoltam, de ekkor megcsúszott a bal lábam, a jobb oldalamra dőltem, Seokjin pedig utolért és rám vetette magát. - Meg vagy!

- Hülye vagy?! - kérdeztem tőle, miközben a fejemhez kaptam, mert a nagy súly miatt a fejem gyorsabban csapódott a földnek, mint egy puskagolyó az áldozatának. - Agyrázkódást kaptam - panaszkodtam.

- Nem érdekel! - jelentette ki, majd leszállt rólam, s lábamnál fogva kezdett el húzni.

- Jiiiiiiiiiiiiiin - kiabáltam - Ez fáj - folytattam a nyafogást. A körmeimmel próbáltam megkapaszkodni valamiben, de nem sikerült. Csak annyit értem el vele, hogy a parketta lereszelte a körmeimet. 

- Megérkeztünk - mondta nemes egyszerűséggel, majd ledobta a lábamat, s engem ott hagyott a csatatér közepén. Felnéztem és láttam, hogy körbeálltak. Azt hiszem nekem itt most annyi...

- Nara, hol voltál eddig? - kérdezte apám nyugodt hangon, de éreztem, hogy belül dühöng, amiért elkéstem.

- A dormban. Elaludtam, sajnálom. 

- Elaludtál? Hát ez nagyszerű - nevetett fel. 

- Sajnálom - ismételtem meg magam.

- Ülj le a sarokba és ne merészelj eltűnni! - magyarázta, majd odébb állt. Segítségképpen, s amolyan védelem keresés érdekében pillantottam fel Jinre. Mérgesen nézett rám, ami arra utalt, hogy nincs szerencsém. Feltápászkodtam a földről, majd négykézláb másztam el a nekem kijelölt helyre. Levettem a táskámat, kibújtam a kabátomból, aztán telefonomat kezdtem el nyomkodni. Csakis a kis készüléket bámultam a kezemben, de magamon éreztem egy-két pillantást, amitől zavarba jöttem. Lejjebb hajtottam a fejem, mire az arcomra hullt a hajam, így tökéletesen eltakarta azt. Így folytattam a mobilomon a pötyögést. Kezdetben csak az üzeneteket olvasgattam, de mivel ott rengeteg dolgot találtam Yoongiról inkább visszatettem a táskába a telefont. Cipőm orrával kezdtem szemezni és eközben egy másik cipő jelent meg az enyém mellett, méghozzá egy mustár sárga bakancs. Nagyot nyeltem, majd lassan felvezettem a pillantásomat az arcára. Tudtam, hogy ki guggolt le mellém, csak reménykedtem benne, hogy mégsem ő az. 

- Tudod már, hogy mit szeretnék hallani? - kérdezte csöndesen. Nem tudtam, hogy mit feleljek neki, így jobb ötlet híján előre hajoltam, s ajkaimat az övéire nyomtam. Éreztem, hogy arcizma megfeszül, de nem húzódott el. Kezemet felvezettem egészen a tarkójáig, majd ott beletúrtam a hajába, hogy közelebb húzzam magamhoz. Mivel én kezdeményeztem a csókot, így óvatosan megnyaltam alsó ajkait, majd nyelvemmel betörtem a szájába. Kissé elpirultam, de nem szakítottam meg a nyelves puszit. Mielőtt még nagyon elmélyültünk egymásban, Yoongi hátrébb húzódott, majd rám mosolygott.
- Menjünk innen - suttogta a fülembe, majd felpattant, s a cuccait kezdte el megkeresni.
- Nara, ez meg mi a fészkes fene volt? - üvöltött apám torka szakadtából.
- Azt én is szeretném tudni - lépett be a terembe Kyra. Karjait összefonta mellei előtt és egy "én nyertem, te vesztettél" vigyor jelent meg az arcán. Suga tekintettem, aki kissé meg ilyet apámtól. Kezemmel intettem neki, hogy menjen csak, majd visszafordultam szülőmhöz.
- Ez egy csók volt, apa. Tudod, akik együtt járnak, azok szoktak ilyet csinálni - magyaráztam, miközben közelebb lépkedtem hozzájuk, mivel Kyra amint belépett egyből apukám mellé szegődött. - Ő a pasim - erősen kihangsúlyozva mondtam az utolsó szót. - Szóval ő az enyém és, ha még egyszer hozzáérsz, akkor kinyírlak! - intéztem a szavaimat a másik nőneműnek a teremben, mire a többi BTS tag egyhangúan 'húúú' hangot adott ki. Sarkon fordultam, visszabújtam a kabátomba, felvettem a táskámat, majd az ajtóhoz siettem. - Remélem jól az eszedbe vésted, kurva!

***

- Mi ütött ma beléd, Szépségem? - kérdezte Suga, miután kényelmesen elhelyezkedtünk az ágyában, ami a szoba legbelsejében volt, s ott is az emeletes ágy felső szintjén terült el a kis matrac. Én még mindig azon csodálkoztam, hogy mind a heten egy szobában alszanak, így nem igazán érdekelt a kérdés. Hét fiú egy szobában... HÉT?! Azt hiszem jobb, ha nem tudok arról, hogy mi történhet itt. - Nara, figyelsz te rám?
- Ja, ö, izé. Nem, vagyis igen. Bocsánat. Mit mondtál? - ráfeküdtem a mellkasára és bal kezemmel átkaroltam őt, míg ő derekamat simogatta.
- Azt kérdeztem, hogy mi ütött ma beléd, mert ilyennek még soha sem láttalak.
- Nem tudom. Talán csak annyi, hogy elegem lett abból a ku... Akarom mondani kedves lányból.
- Mindössze ennyi? - Halkan sóhajtottam, majd feljebb nyomtam magam, hogy szemébe tudjak nézni.
- Figyelj, nem igazán tudom, hogy mit szeretnél hallani tőlem, de én nagyon kedvellek. Te is tudod nagyon jól, hogy szerencsétlen vagyok. Ennyi idő után sem vagyok magabiztos a kapcsolatunkban, mert nagyon félek, hogy elrontok valamit és, akkor vége mindennek. Reménykedem benne, hogy nem ijesztelek el magam mellől a későbbiekben.
- Te miről beszélsz? - ráncolta össze a szemöldökét. - Jobb barátnőt keresve sem találtam volna, mivel te tökéletes vagy.
- Hahaha - kacagtam fel. - Ha én tökéletes vagyok, akkor te mi vagy? Félisten, isten?
- Kicsim, ne butáskodj! - Összekócolta hajam, mire csúnyán néztem rá. Ő csak elmosolyodott rajtam, majd arcomra simított. - Na gyere ide!

Közelebb húzott magához és szenvedélyesen megcsókolt. Ajkaival vadul tépte az enyémet, ami eléggé felkorbácsolta a vágyaimat. Feljebb akartam kúszni az ágyon, de Yoongi nem hagyta, hanem kezeivel átemelte a lábamat a csípője felett, s ölébe ültetett. Elszakadtunk egymástól és a kialakult helyzet miatt elpirultam.
- Imádom, mikor ilyen kis piroska vagy - mondta lágyan.
- Ahj - ütöttem mellkasára, ami kemény volt, pedig nem látszott rajta, hogy izmos lenne, mivel elég vékony testalkatú. Még jobban belepirultam a szituációba, majd hirtelen felindulásból simogatni kezdtem a kockáit. Először nem néztem rá, csak húztam az agyát. Az egész felsőtestén végig simítottam, mire beleremegett a mozdulataimba. Pár másodpercig még szórakozhattam pocijával, de ennél tovább nem engedte és elkapta a csuklóimat. Jól megnéztem magamnak a mellkasát, majd lassan a szemeibe is belenéztem.
- Ne kergess az őrületbe - suttogta a tipikus szexi hangján, majd lerántott magához és szájon csókolt. Nem húztuk sokáig az ajaktépést egyből átváltottunk nyelves pusziba. Nyelve perzselte az enyémet, ami miatt kellemes bizsergés futott végig az egész testemen.

Karjait derekamra vezette, majd erőteljesen rá markolt és másodperceken belül fordított a helyzetünkön. Én kerültem alulra, míg Suga kényelmesen befeküdt lábaim közé. Ilyen helyzetben azelőtt még nem voltam, így csak feküdtem, mint egy zsák krumpli. Jobb kezét felvezette combomra, s ezzel arra ösztökélt, hogy kulcsoljam össze a lábaimat a hátánál. Így tettem. Yoongi még jobban elhelyezkedett, s mindezt úgy tette, hogy mélyen a szemeimbe nézett. Tudja, hogy hogyan kell zavarba hozni az embert...

Egy picit megmozdította csípőjét, mire olyan piros lettem, mint egy paradicsom. Ő csak halkan kuncogott, majd bal kezét fenekemre simította és alaposan belemarkolt. Nagyra tágítottam szemeimet, mire még jobban nevetni kezdett. Ezt nem hagyhattam annyiban, így egyik kezemet nyaka köré, míg másikat a mellkasára helyeztem. Lefagyott, én pedig csak rákacsintottam.
- Mondták már neked, hogy a tűzzel nem szabad játszani? - kérdezte.
- Mondták, de nem érdekel - suttogtam, majd magamhoz húztam és egy gyengéd puszit leheltem ajkaira. Ismét mélyen a szemeimbe nézett, de kivételesen nem pirultam el. Hagytam, hogy magával ragadjanak gyönyörű barna szemei.
- Kedvellek, Nara! Jobban is, mint hinnéd - jelentette ki határozottan, majd újra megmozdította a csípőjét, mire kisebb nyögés futott ki a számon. - Megőrülök! - mondta, majd lehajolt hozzám, hogy ma már sokadszorra invitáljon egy szenvedélyes csókba.

How to love? - 9. fejezet

Egy hónap telt el, mióta szerelmemnek igent mondtam. Minden túl tökéletes volt; Sugaval titokban tudtuk tartani a kapcsolatunkat - pedig hetente többször is sétáltunk nyilvánosan -, a csajokkal csak napokra voltunk a debütálástól és emiatt mindannyian izgatottak voltunk. Ezek mellett apukámmal a virág korunkat éltük és szinte minden nap eltöltöttünk együtt minimum egy órát. A tanáraink, és az ügynökség többi dolgozója is meg volt elégedve a munkánkkal. Az előzetes videót és képeket már közzé tették, minek hatására elég nagy figyelmet kaptunk, ahhoz képest, hogy még csak egy újonc csapat vagyunk, ráadásul egy lány újonc csapat. Köztudott, hogy a fiúknak több rajongóik vannak, mivel a K-Pop a nőneműek között népszerű. 

Én teljesen derűlátó voltam. Boldogságomat semmi és senki nem tudta tönkretenni egy bizonyos keddi napig. Azt a napot én csak fekete keddnek hívom. Azóta hangulatom már a kutya segge alatt van, mert akkor tudtam meg, hogy debütálni fog Kyra.. Születési nevén Mira Kim. Tizenhét éves koráig New Yorkban élt, majd családjával Szöulba költöztek és azóta lett gyakornok a Big Hit Entertainment-nél. Jelenleg húsz éves, tehát egy idős Yoongival, aminek nagyon nem örülök, mivel erre hivatkozva barátkozik vele az a lány, s mikor őket együtt látom, szívem szerint kihajítanám az ablakon azt a nőszemélyt. Egyszerűen rühellem a megjelenését, a humorát - megjegyzem az nincs neki -, a nevetését, a pillantását, egy szóval mindenét! Nem elég, hogy Suga körül lebzsel, apám kitalálta, hogy jó kiindulási pont lenne, ha Kyra és szerelmem összehoznának egy közös számot és azt dobnák a piacra.

Mióta ez a spiné feltűnt a színen, azóta kevesebbet látom kedvesemet. Emiatt számtalanszor érzem magam egyedül, s még a lányok sem tudnak felvidítani.. Jungkook is próbálkozott egy ideig, hogy újra előcsalja mosolyomat, de nem igazán jött össze neki. Aki igazán meg tud érteni az nem más, mint Seokjin. Fiú létére olyan tanácsokkal tudott ellátni, hogy csak kamilláztam. Hihetetlen! Emellett még meg is vigasztalt, sőt tűrte, hogy a vállán sírjak (szó szerint).

- Min gondolkozol már megint? - szólított Jin. Felemeltem a fejem, s döbbenve realizáltam, hogy az ételemet bámultam az ügynökség büféjében, ami rögtön a főbejáratnál található.
- Csak elbóbiskoltam. - Ásítást színlelve kezdtem nyújtózkodni és próbáltam úgy tenni, mint, aki rettentően fáradt, még ha ez közel sincs így. Napok óta egy rossz érzés fojtogatott, ami ahhoz vezetett, hogy éjjelente nem tudtam aludni. Bár keveset pihentem, de ez nem látszott rajtam.. Sőt! Igyekeztem fent tartani a látszatot, hogy minden rendben van, főleg Suga előtt. Tudom, hogy most dupla annyit dolgozik, mint azelőtt, hála Kyranak. Nem elég, hogy a csapattal is készülnek a visszatérésükre, de még ennek a csitrinek a comeback-jével is foglalkoznia kell.
- Kit szeretnél átverni? Engem, magadat vagy mindkettőnket?
- Nem tudom, hogy miről beszélsz - tettetem a hülyét.
- Jajj, Nara! Előttem nem kell megjátszanod magad, én nem vagyok..
- Ki nem vagy? - A hang miatt megdermedtem, s tekintetemet szorosan a velem szemben ülő fiúéba fúrtam. - Hadd halljam! Mit titkoltok? - Jin lassan a mellettünk álló személyre nézett. Nyeltem egy mélyet, majd én is rá pillantottam.
- Figyelj, Yoongi.. - kezdett bele barátom.
- Hagyd inkább! - Intette le, majd elém sétált. Halvány mosollyal az arcán leguggolt előttem, majd kezeit combomra simította. - Mi a baj, Szépségem? - Jobb karját felemelte, majd a hajamat a fülem mögé tűrte. Arcomat úgy simítottam tenyerébe, mint egy védtelen kis cica.
- Nincsen semmi baj, ne foglalkozz velem! Te csakis.. Kyrara összpontosíts - az előbb említett személy egy hatalmas győztes vigyorral az arcán szambázott be a képbe. Ha nem lettek volna sokan a büfében, akkor biztos, hogy neki ugrottam volna. Biztos vagyok benne, hogy kapartam volna az arcát, ahogy csak bírnám, egészen addig, míg az összes bőr le nem égett volna onnan.
- Igaza van Naranak! Csak rám összpontosíts. - Suga engem vizslatott. Villantottam neki egy hatalmas kamu vigyort, hogy ne sejtsen semmit. Mira Yoongi vállára tette a kezét, ezzel jelezve neki, hogy álljon fel és menjenek. A fiú nem habozott sokáig; felállt, intett, majd távozott a lánnyal, aki a karjába karolt. Messziről még lehetett hallani, hogy az a boszorkány arról faggatja, hogy miért ilyen kedves velem..

Arcomat a kezembe temettem, s szabad utat engedtem a könnyeimnek. Hangosan felzokogtam és a vállaim rázkódni kezdtek. Hallottam, ahogy Seokjin oda rohant hozzám, majd szorosan átölelt. Készségesen simultam karjai közé, s ő csak egy puszival próbált megnyugtatni.
- Sajnálom, hogy el kell viselned egy nő hisztijeit - suttogtam a fülébe, majd hátrébb toltam és letöröltem a könnyeimet az arcomról. - Sajnálom, hogy púp vagyok a hátadon és sajnálom, hogy problémát okozok neked!
- Miket hordasz össze? Tudod, hogy rám számíthatsz! Emlékszel?! Jin legjobb lány barátja Nara - jelentette ki cuki hangon, miközben elővette azt a híres aegyo-ját.
- Jajj, te! Imádlak! - kacagtam fel hangosan, majd rá vetettem magam és jó szorosan ölelni kezdtem.

***

Későre járt már - pontosabban este tizenegyet mutatott az óra -, de mivel alvászavarban szenvedek, így bent maradtam egy kicsit gyakorolni. A debütáló táncunkat, ha tízszer nem, akkor egyszer sem táncoltam el. Kissé kifáradtam, de még mindig nem voltam álmos.

Átöltöztem utcai ruhába, belebújtam a cipőmbe, magamra kaptam a kabátom, kezembe fogtam a táskám és elhagytam a tánctermet. Magam után lekapcsoltam a villanyt és elindultam a kijárat felé. A lépcsőn bandukoltam lefelé, mivel nem szeretnék hamar a dormba élni. Az első emeleten találtam egy tánctermet, ahol égett a villany, de senki nem tartózkodott a helyiségben, így folytattam az utamat haza felé.

Éppen az utolsó lépcsőfordulóban voltam, mikor szembe jött velem Suga. Megálltam, s ő is megállt. Egymásra néztünk, de egyikünk sem szólt semmit. Szemei szomorúan csillogtak, ami nem jelentett túl sok jót nekem.
- Még csak most mész haza? - kérdezte rekedtes hangon.
- Igen - mondtam halkan. - Te miért vagy még itt?
- Miraval gyakorolnunk kell, de a fiúk már haza mentek, szóval Seokjin már nincs itt.
- Értem.. De miért emelted ki Jint? Nekem elég, ha te itt vagy. - Lejjebb léptem két lépcsőfokot, hogy elérjem az arcát, de ő csak elhúzódott.
- Láttalak és hallottalak titeket.
- Tessék?
- Láttam, ahogy egymást öleltétek a büfében és hallottam, ahogy azt mondod neki, hogy 'imádlak' - undorodva ejtette ki az utolsó szót, s arcán egy keserű mosoly jelent meg. Szívem kihagyott egy ütemet, majd gyorsabban kezdett el verni.
- Azt nem hallottad, amit előtte ő mondott? - Megrázta a fejét. - Mindjárt gondoltam.. Yoongi, mielőtt rossz következtetéseket vonsz le, leszögezném, hogy én csakis téged kedvellek!
- Ez az, hogy csak kedvelsz! - emelte feljebb a hangját.
- És ezzel mi a baj?
- Nem tudod? - szemeit az enyémbe fúrta. Kissé megilletődtem, de össze kaptam magam.
- Nem.
- Szóval így állunk. - Fejét lehajtotta, majd hangosan sóhajtott. Velem egy lépcsőfokra állt, majd rám nézett. - Szólj, majd ha rájöttél, hogy mi az, amit hallani szeretnék tőled - még egy szomorú pillantással illetett, majd lehajtott fejjel folytatta az útját felfele.

Lassan a falnak dőltem, majd onnan egyenesen a lépcsőfokra csúsztam. Térdeimet felhúztam, és buksimat a térdeim közé rejtettem. Ma már másodszorra álltam neki pityeregni, de ez esetben nem engedtem, hogy teljesen kiboruljak.
- Lám-lám, kit látnak szemeim - nyávogta az a bizonyos személy, akit a pokolba kívánok. - Mi a baj, kislány? Apuci itt felejtett?
- Kopj le.
- Azonnal, de előtte szeretnék neked mondani valamit. - Kezével fejem alá nyúlt, majd arra kényszerített, hogy a szemébe nézzek. - Nem gondoltam volna, hogy megcsalod Yoongit, de bevallom, hogy így eléggé megkönnyebbítetted a dolgomat. Csak annyit mondanék még, hogy ő az enyém, kurva!