Wanna change - YongHwa [2. rész]

Még tíz percet marhultam a fiúkkal, amit YongHwa nem nézett túl jó szemmel, ezért, mint rangidős ránk parancsolt és leültetett minket. Azt hitte, hogy innentől kezdve jó kislány leszek, de azt nem vette számításba, hogy nekem nem tud parancsolni. Én nem vagyok a banda tagja, szóval nekem bármit is mond, nem vagyok köteles teljesíteni azt. Barátnője lévén szintén nem parancsolhat nekem, hiszen nem vagyunk házasok vagy ilyesmi…

- YongHwa! Hát te is megjöttél? – hallottam meg egy női hangot magam mögül. Érdeklődve fordultam meg, s kicsit furcsán nézve kezdtem el vizslatni a másik nőneműt az épületben. – Hát ő ki? – mutatott rám szabad kezével, mert a másikban egy tálca volt, amin különböző italok és poharak voltak.

- AhYoung, szia! – pattant fel barátom az ülőhelyéről és kivette a lány kezéből a tálcát. Letette az asztalra, majd nyomott egy puszit az arcára. A csaj csak pironkodva bújt a karjai közé és mindezt előttem (!) csinálták. Kezdett bennem felmenni a pumpa, amit JungShin is észrevett, ezért nyugtatásképpen vállamra helyezte a kezét. Amolyan „ne rendezz jelenetet” pillantásokat küldött felém, mire még mérgesebb lettem. Mi az, hogy ne rendezzek jelenetet? Ha így reagált, akkor valami baj van… Csak nem valami ex barátnő ez a csaj?

YongHwa hátrébb lépett, de tekintetével még mindig azt a spinét nézte. Csak úgy szólok, hogy én is itt vagyok…  

- AhYoung, engedd meg, hogy bemutassam a barátnőmet, HwaYoung-ot. HwaYoung, ő itt az egyik legjobb barátnőm.

Szó nélkül felálltam, meghajoltam, miközben elmormogtam egy „sziát”. A lány csak gúnyos pillantásokkal illetett, mire ökölbe szorítottam a kezemet. Barátom meglátta rajtam, hogy gond van, ezért mind a kettőnket leültettet. Éreztem, hogy valaki engem nézett, de nem igazán érdekelt, mert éppen farkasszemet néztem az ellenfelemmel. Bár nem tudtam róla semmit, de a női megérzésem azt súgta, hogy vigyázzak vele, mert még gondot okozhat.  

- Csak öt poharat hoztam. Nem tudtam, hogy lesz még egy fő – magyarázta gonosz mosollyal az arcán.

- Semmi baj, majd én hozok magamnak egyet, csak magyarázd el, hogy hol találom.

- A pultnál megtalálod. Ha gondolod, akkor csinálhatsz magadnak egy limonádét is. – Oh, milyen kedves vagy, hogy nem hagysz szomjan halni. Azonnal egy díjat neki!

- Shin-ah, gyere velem – álltam fel, és húztam magammal a CN Blue basszusgitárosát is.

- Minek neked JungShin? – érdeklődött YongHwa izzó szemekkel.

- Ő csinálja a legjobb limonádét a Földön, szóval segít nekem – magyaráztam, majd közelebb léptem szerelmemhez és egy könnyed csókot leheltem ajkaira, amit azonnal viszonzott is. Halványan elmosolyodott, ami egy cseppet sem hatott meg, így ugyanúgy fel voltam dúlva.

JungShin-nel az oldalamon mentem oda a pulthoz körbenézni, hogy merre is vannak az alapanyagok a limonádéhoz. Amíg matattunk egyikünk sem szólt semmit. Én mindössze a rossz gondolataimat hallottam a fejemben arról, hogyan kellene eltenni láb alól ezt az AhYoung tyúkot. Volt egy-két jó ötletem, de mivel nem akarom az életem hátra lévő részét börtönben tölteni, így elnyomtam a bennem lévő gyilkos hajlamot.  

- Találtál poharat? – kérdezte tőlem Shin.

- Ja, asszem ott láttam az előbb egyet – mutattam egy polcra, majd leültem a földre. A pult tökéletesen eltakart, szóval nem kellett megjátszanom magam, úgyhogy szabadjára engedtem könnyeimet. Halkan szipogva néztem, ahogyan barátom szorgoskodik mellettem. Nem sokáig lehettem egymagam a gondjaimmal, mert pillanatokon belül leguggolt hozzám, és szó nélkül magához húzott.

- Miért sírsz? – érdeklődött aggódva.

- Nem tudom… - suttogtam.

- Ne foglalkozz AhYoung-gal, hanem inkább örülj, hogy itt van veled YongHwa. Csak ezt tartsd szem előtt, oké? – bólintottam egyet. – Ez nem volt valami meggyőző. – Eleresztettem egy félénk mosolyt is, majd felkeltem a padlóról. Leporoltam magam, és átvettem a kész limonádémat JungShin-től. Arcomba csípett, aztán csak hagytam magam, hogy visszahúzzon a többiekhez.

Vissza akartam ülni az eredeti helyemre, de amikor odaértem az már foglalt volt. Shin-ah fogott le, hogy nehogy neki menjek annak a kis ringyónak. Befogta a számat és így vonszolt oda maga és MinHyuk közé, pont szembe YongHwa-val. Kedvesem végre észrevett, viszont nem szólt semmit, csak folytatta a beszélgetést azzal a bigével. Én is ignorálni kezdtem őt, és inkább a többi fiúval szórakoztam. 

Az este hátra lévő részében a társaság kettéoszlott; YongHwa és az a kis… Meg én és a fiúk. Totálisan leszart engem az állítólagos barátom, ami miatt szívem fájni kezdett. Alig látom őt, szinte Skype-on zajlik az egész kapcsolatunk, és most, mikor itt van mellettem egy méterre egyáltalán nem foglalkozik velem. Vajon, akkor is így viselkedne, ha nem lenne itt ez a lány? Kétlem. Akkor inkább az ölében ülve élvezném az egész estét, míg ő titokban simogatja a combomat, utalva arra, hogy ma bizony nem aludni szeretne velem. Egy kisebb félelem suhant át testemen, és bevillant az agyamba egy kérdés. Ez lenne a vége?  

Mielőtt agyalni kezdhettem volna a témán, szerelmem bedobta a törölközőt és visszavonulót fúj, merthogy ő már nagyon fáradt és, hogy még vezetnie kell egy fél órát. Lassan búcsúzkodni kezdtem a srácoktól, ami szintén viccesre sikerült, mivel JongHyun-ra borult az asztal egész tartalma hála MinHyuk-nak, aki állítólag látott elrepülni egy hatalmas bogarat az orra előtt. Én csak kuncogva öleltem meg őket, aztán odaröffentettem egy „csát” annak a nyomulós csajnak is, majd kiléptem az ajtón. Összehúztam magamon a kabátom, ahogy a májusi szellő meglebegtette a hajamat. Ide-oda ugrálva vártam, hogy kijöjjön barátom, és kinyissa nekem a kocsiajtót. Beletelt néhány percbe, amíg őnagysága is kifáradt. Szótlanul odabattyogott a kocsihoz, kinyitotta az ajtót, majd beszállt a volán mögé. Én is beültem mellé, feljebb tekertem a fűtést, és kinéztem az ablakon. Sóhajtottam egy nagyot, s kényelmesebben helyezkedtem el az anyósülésen. Csendben voltunk mind a ketten, csak halkan szólt a hangszórókból a zeneválogatásom, aminek ütemére lassan álomba szenderültem. 

***

Arra ébredtem fel, hogy YongHwa betakar az ágyban. Karon ragadtam, majd felültem, és mélyen a szemébe néztem.

- Hova mész?

- Csak behozom a kocsiból a csomagokat, utána jövök vissza – simított végig arcomon.

- Nem vagy éhes?

- De egy kicsit – vallotta be őszintén.

- A táskámban elvileg van kakaós süti, ha anya nem felejtette el berakni. Tudod, a kedvenced.

- Oh, akkor abból ennünk kell! Megyek és behozom, te addig keress tányérokat. A nappaliban találkozunk – nyomott egy csókot az arcomra, majd elhagyta a hálószobát.

Kikászálódtam a meleg alól, s fázni kezdtem. Magamra kapva a takarót indultam el újra és utam egyből a konyhába vezetett. Jártas vagyok már itt, mert nem először járok ebben a házban. Általában idejövünk, ha kettesben akarunk maradni, bár nincs sok lehetőségünk rá… Ilyen dolgokon gondolkoztam, mikor elővettem két tányért és két villát. Ezekkel a kezemben mentem be a nappaliba, ahova YongHwa is akkor ért be kezével egy doboz finom sütivel. Elhelyezkedett a kanapén és hagyta, hogy én szolgáljam ki. Szem forgatva szedtem neki sütit, majd nyomtam a kezébe. A saját tányéromra is raktam egyet, majd YongHwa lábai közt helyezkedtem el. Betakartam magunkat, s nekiláttam az evésnek. Egy ideig még mindig szótlanok voltunk. Nem bírtam tovább, szóval megtörtem a csendet.  

- Baj van? – informálódtam – Feszültnek tűnsz.

- Mert az is vagyok, Kicsim – jelentette ki epésen. Leraktam a tányért a kis asztalra és szembe fordultam vele.

- De mi a bajod? Itt vagyok veled, erre ilyen hangulatod van. Egész hétvégén ilyen leszel?

- Ahhoz képest, hogy együtt vagyunk, nem igazán törődtél velem.

- Hogy mi van? – kaptam fel a vizet – Én nem törődöm veled? Amióta neki álltál beszélgetni azzal a csajjal, azóta le se szarsz konkrétan. Tudod, milyen rosszul esett nekem?

- Te meg elég jól elvoltál a maknae-val. És te tudod, hogy ez mennyire szarul esett nekem?

- Féltékeny vagy rá?

- Mi van, ha igen?! – dobta el az üres tányért, ami hangosan csattant a szemben lévő falon. Én ijedtemben összeugrottam és a kanapé végébe húzódtam. Könnyek gyűltek össze a szememben és kerültem YongHwa tekintetét. – Haza jövök, és azt kell néznem, hogy te hogyan flörtölsz azzal a kis mitugrásszal? – felpattant a helyéről és idegesen kezdett el körözni a nappaliban.

- Nem is flörtöltem vele! – csattantam fel. – Te viszont igen azzal a libával, ráadásul a szemem előtt! Majdnem smároltatok. Fel tudod te ezt fogni? Mert én nem és ez veszettül bánt engem…

- Neked agyadra ment az, hogy egyedül hagytalak két hétig?? Olyanokat látsz, amik meg sem történtek. AhYoung szája közelében nem jártam, mindössze egy puszit nyomtam az arcára, mert a legjobb barátnőm.

- Ő a legjobb barátnőd? Azt hittem, hogy én vagyok az – keltem ki magamból.

- Te a szerelmem vagy! – üvöltötte – Vagyis eddig az voltál, mert úgy érzem, hogy a mai napon elveszítettelek.

- Te meg mi a fenéről beszélsz? – lemásztam a kanéról és YongHwa elé mentem. Rá akartam simítani a kezére, de elhúzta, s hátrébb is lépett.

- Jajj, nem kell letagadnod. Láttam mi folyik köztetek JungShin-nel.

- Te megőrütél?

- Lehet, de akkor is láttam, amit láttam.

- Istenem, megfulladok ebben a beteg szerelemben! – sikítottam, majd a földre rogytam sírva. YongHwa nem szólt semmit csak nagy ajtócsapással jelezte, hogy elhagyta a lakást. Amint egyedül maradtam eszeveszett bömbölésbe kezdtem…