How to love? - 18. fejezet

Hatalmasra tágított szemekkel néztem Hoseok-ra, ki nagy lihegések közepette támaszkodott a térdére, hogy kifújja magát. Nem értettem, hogy miért rángatott ki a partiból, ezért érdeklődve figyeltem lényét. Miután elmúlt a légszomja, eszeveszetten kezdett el hadarni valamit, s mindössze egy szót értettem ki; Yoongi. Kezemmel leintettem a kissé túlpörgött BTS tagot, majd ráparancsoltam, hogy kezdje újból az egész történetet.

- Suga hyung téged keres – szemeim hatalmasra tágultak -, beszélni akar veled. – Testem megfeszült, és erős akaraterőmnek hála nem tört rám a sírhatnék. Összeszedtem magam, és teljesen közömbös arccal megkérdeztem J-Hope-tól, hogy mégis mit akar tőlem az exem. – Himchan hyung mindenkinek azt mondja, hogy te vagy a barátnője, meg, hogy el akar venni feleségül, meg satöbbi.

- Ez biztos? – érdeklődtem kicsit sem józan barátomtól.

- Igen – jelentette ki határozottan, és a fejével is bólintott egyet, hogy megnyomatékosítsa a szavait, aminek következtében elvesztette az egyensúlyát, és térdre rogyott előttem. Ha nem lettem volna ilyen helyzetben, akkor biztos, hogy kiröhögtem volna ezt a jómadarat, de így csak leguggoltam elé, és próbáltam felsegíteni szegénykét. 

- Jól vagy, Hoseok? – simítottam a hátára, miközben másik kezemmel a hóna alá nyúltam. – Ugye, nem kell hánynod? – Nem válaszolt. – Mondd, hogy nem!

- Nem tu...

- Hoseok, jól vagy? – hallottam meg azt a bizonyos hangot, miközben léptei egyre közeledtek felénk. Nem mertem, és nem is akartam felnézni, ezért J-Hope arcát kezdtem el vizslatni, aki ugyanezt tette velem. Láttam rajta, hogy aggódott értem, de halványan elmosolyodtam, ezzel jelezve neki, hogy miattam nem kell aggódni.

Suga leguggolt hozzánk, és barátját kezdte el megvizsgálni. Hamar rájött, hogy tőle nem fog megtudni semmit sem, ezért rám pillantott.

- Mi történt vele?

- A pia miatt megszédült, és előrebukott. Semmi komoly, csak nem tudom felállítani – magyaráztam neki, de közben nem néztem rá. Az előttem szenvedő Hoseokot figyeltem, aki arra várt, hogy egy róka kíséretével könnyíthessen a gyomrán. Yoongi szó nélkül átvette tőlem a fiút, és elindult vele befele. Segítsek neki, vagy ne? Szólítsam meg, vagy ne? Mi lenne a helyes? Egyáltalán szóba állna velem, ha rólunk lenne szó? Fogalmam sincs, hogy mi lenne a helyes, és hogy mit kellene tennem, de egyet tudok, és abban az egy dologban száz százalékig biztos vagyok. Még mindig szeretem őt. 

Ahogy figyeltem őt, miközben Hoseok-ot támasztotta, szívem fájdalmasan dobbant meg. Nem engedhetem el még egyszer. Most itt az alkalom, hogy tisztázzuk a dolgot. Azt hiszem…

- Yoongi! – kiáltottam utána. Megállt az ajtóban, és onnan pillantott vissza rám. – Beszélhetnénk? – hangomat visszavettem a felére, de így is hallotta, amit kérdeztem tőle. Nem szólt semmit, csak bement vissza az épületbe J-Hope-val az oldalán. Én ott álltam megsemmisülten, s egyből az a nap ugrott be. Megadtam magam. Hagytam, hogy könnyeim elrontsák a – mostanra már eléggé elcseszett – sminkemet, és hangosan zokogtam fel. Odasétáltam a korláthoz, majd lenéztem az alattam elterülő szöuli látképre. Be kell valljam, gyönyörű volt, de nekem nem ez jutott eszembe először… Azon agyaltam, hogy ha innen levetném magam, akkor véget érne ez a szörnyű fájdalom, ami a szívemet nyomja, de szerencsére nem tudtam meg a válaszomat, mert ekkor egy kéz simult az enyémre. Kirázott a hideg, amikor megéreztem puha bőrét. Visszajött. Visszajött, és hozzám ért. Hozzám ért, majd lassan az ölelésébe vont, miközben halkan csitítani kezdett. Sajnos, rosszabb vagyok, mint egy kisbaba, ezért nyugtatására még jobban zokogni kezdtem.

- Ne sírj, kérlek! Tudod, hogy utálom, ha sírsz.

- És akkor? – löktem hátrébb. Most nagyon feldühített, és az sem segített, hogy már ittam. Az alkohol felerősíti az érzéseimet. – Te tehetsz arról, hogy sírok. MIATTAD sírok! Egy hónap után is képes vagyok még könnyet ejteni érted. Idióta vagyok… Egy könnycseppet sem érdemelsz meg azok után, amit velem tettél, Min Yoongi! Remélem, boldog vagy Kyrával. Remélem, boldog vagy, hogy tönkretettél, hogy neked adtam a szüzességemet, hogy…

- Fejezd be! Semmiről sem tudsz! Szerinted én örülök, hogy nem vagy már mellettem? Amióta ismerlek... – csuklott el a hangja – azóta azért küzdöttem, hogy melletted tudjam leélni az életemet, mert halálosan szeretlek, de az sors közbeszólt, és azt kérte tőlem, hogy engedjelek el. Nem tehettem semmit. Nem engedhettem meg magamnak, hogy miattam elrontsd az életed. Sajnálom, hogy szakítottam veled, hogy egy fasz voltam veled, de meg kellett tennem. Érted. Ezt ne feledd, Nara. – Közelebb lépett hozzám, kezét derekamra fűzte, majd fülembe suttogott: - Szeretlek! – elhúzódott, s egy gyengéd csókot nyomott a homlokomra, majd otthagyott. 

Fogalmam sincs, hogy honnan merítettem energiát, erőt, és bátorságot, de Suga után rohantam, és még azelőtt megállítottam, mielőtt bement volna az ajtón.

- Nem igazán fogtam fel, hogy mit mondtál, de… Szeretlek! A felét sem értettem annak, amit elmondtál az előbb, de kérlek, ne hagyj el újra. Könyörgöm neked, Yoongi! Semmi sem vagyok nélküled. Kérlek, ne tedd ezt velem – újból felzokogtam, de ez esetben nem hatalmasodott el rajtam a világ vége hangulat, mert két puha ajak akadályozta meg a sírógörcsömet. Testem azonnal reagált az ingerre, ezért karjaimat azonnal a nyaka köré fontam, miközben az ő kezei a derekamon helyezkedtek el. Gyengéden, lágyan, szerelmesen csókolóztunk. Éreztem, hogy szívünk egy ritmusra vert, miközben testünk összehangolódott. Közelebb húztam magamhoz, amikor egy könnycseppet éreztem meg arcomon. Kinyitottam a szemeimet, és ledöbbenve tapasztaltam, hogy Szerelmem sírt. Könnyei ellepték az arcát, és ez által az enyémet is. Homloka ráncokba futott össze, amit nem tudtam tovább nézni. Jobb mutatóujjammal végig simítottam az előbb említett testrészen, s ennek hatására Yoongi is kinyitotta a szemét. Ajkaink megálltak, enyhén lihegve húzódtunk hátrébb egymástól. 

- Ne sírj – suttogtam -, itt vagyok.

- Most még itt vagy…

- Tessék?

- Mennem kell! – Elengedett, de én nem hátráltam meg, hanem még közelebb húztam magamhoz.

- Nem engedlek el újra, azt nem élném túl.

- Ne aggódj, látni fogjuk még egymást. Fiatalok vagyunk, előttünk van még az egész élet. 

- Ígérd meg, hogy nem hagysz el újra. Ha csak barátként is, de akkor is igényt tartok rád, szóval ígérd meg.

- Ígérem, hogy az álmaidban veled leszek. – Egy gyors puszit nyomott a számra, és már el is tűnt, én pedig csak álltam ott, tehetetlenül, egyedül… 


Ui:  Először is nagyon sajnálom, hogy több, mint két hónapig (te jó ég...) nem volt rész. Leírhatnám az okokat, hogy miért nem tudtam írni, de nem hiszem, hogy érdekelne titeket. Másodszor pedig köszönöm, ha a hosszú kihagyás ellenére is elolvastad az új részt. :) Harmadszor pedig igyekszek hamar hozni részt, de nem ígérek semmit sem.