1+1=69 - V (+18)

Sziasztok! :)

Nem tűntem el, csak Horvátországban nyaraltam. Tudom, hogy senkit sem érdekel, de azért leírtam. >< Mivel egy hétig nem volt friss, ezért kárpótlásként hoztam nektek egy V-s OS-t. Remélem, tetszeni fog F-Dragonnak és Nikának, mert nekik már régebben megígértem, hogy írok egy ilyet. :DD Na, mindegy... Jó olvasást.

Unottan nézegettem a mennyezetet a szobámban, míg a mellettem elterülő srác az ágyamat szórta tele radírdarabokkal. Már húszadszorra próbálkozik annak a nyamvadt egyenletnek a megoldásával, de nem igazán megy neki, mivel a képletet sem tudja fejből, a könyvet pedig nem használhatja. Tényleg ennyire nehéz bemagolni a másodfokú egyenletek megoldóképletét? Szerintem nem nagy kunszt. Vagy lehet, hogy csak azért gondolom így, mert én vagyok a legokosabb az osztályban? Bárhogyan is van, akkor is rohadt egyszerű ez a szar képlet. Csak az eszébe kell vésnie, hogy mínusz bé…

- Elena, Elena, Elena, Elena, Elena!

- Mi az? – förmedtem rá idegesen.

- Semmi, csak szeretem kimondani a nevedet. Olyan különleges – vigyorodott el, mikor értetlen fejjel néztem rá.

- Inkább azt a feladatot szeresd megoldani.

- Deeeeeeeee az olyan nehéz! A suliban sem ad az a csöves kinézetű hippi – a matektanárról van szó – ilyen bonyolult feladatokat. – Kuncogtam egyet, mire felkapta a fejét. – Hé! – kiáltott rám. – Te szívatsz engem?

- Miről beszélsz? – hervadt le az arcomról a növekedő vigyorom, s teljesen elkomolyodtam. 

Összeszűkítette a szemeit, és úgy vizslatott engem.

- Valld be – suttogta – Valld be, hogy direkt ezt a feladatot csináltattad velem.

- Miért vallanék be olyasmit, amit el sem követtem, he? Én nem fogok olyanokat mondani, amit hallani akarsz csak azért, mert helyes vagy. – Miután kimondtam minden egyes szót, csak akkor tudatosult bennem, hogy valójában én is valami olyasmit mondtam, amit a számról szeretett volna leolvasni. „Helyes vagy”. Te jó ég! Mekkora egy idióta vagyok. Hihetetlen, hogy bevallottam neki, hogy mit gondolok róla. Ez volt az év legnagyobb baklövése, ez már biztos. Az elkövetkezendő két évben - amit még együtt fogunk tölteni a suliban – ezt fogom hallgatni minden egyes nap. Tőle, a haverjaitól, az én barátaimtól, sőt mindenkitől! Hogy lehettem – vagy inkább lehetek?! – olyan, mint az a többi szánalmas fruska, aki TaeHyung – becenevén V, azaz vagány, vad, vámpír, vaníliaízű (meg még ki tudja, hogy hívják őt… én csak vegyesboltnak szólítom, mert már annyi lány fordult meg az ágyában) – után koslat?? Én nem vagyok olyasfajta spiné, aki egy fiú után megy, ráadásul azért, hogy jól megdöngesse őt, aztán eldobja. Na, de kérem szépen mire is számítottam? Ez a huszonegyedik század, emberek! Hiába születtünk a huszadik században, mindannyian „elkorcsultunk” Barbie-vá és Ken-né. Valamennyien tökéletesek akarunk lenni, de azzal senki sem számol, hogy tökéletes nem létezik… El sem hiszem, hogy ezt pont én mondom. Én, aki titokban odavagyok V-ért. De legalább én tisztában vagyok azzal, hogy Kim TaeHyung sem perfekt, mint az a szép fehér bőre… Na, jó! Túlságosan is belemélyedtem itt a dolgokba. Miért is nem az időjárást elemzem? Az sokkal könnyebb, és „veszélymentesebb” téma.

- Tényleg helyesnek tartasz? – vigyorodott el önelégülten. Én csak megráztam a fejem, s elővettem a jól bevált „miről beszélsz?” színészkedésemet.

- Tessék? Nem értem, hogy miről beszélsz… - csendesedtem, mert Vegyesbolt az ujját az ajkaimra tette.

- Ssh, nem kellenek ide a szavak. – Kissé megilletődtem viselkedése miatt, de nem hátráltam meg, hanem tartottam vele a szemkontaktust. – Mi lenne, ha folytatnánk a matekozást egy kis mozgással megspékelve?

- Mire gondolsz? – érdeklődtem, miután elvettem az ujját a szám elől. Nem szólt semmit, csak somolygott, miközben ujjainkat összefonta. Arcom égni kezdett, és futótűzként ment végig a testemen a melegség meg a szenvedély. Teljesen felkorbácsolta a vágyaimat ezzel az egy mozdulatával. Hogy lehetek ilyen gyenge? Istenem, miért teremtettél egy százhatvanöt centis, ötven kilós lánynak? Miért nem lehetek én is egy szikla méretű testépítő? Akkor most könnyedén kiüthetném ezt a szex istent, s nem lenne olyan problémám, hogy kezdek benedvesedni odalent.

- Hmm, hatvankilencre gondoltam. – Amint tudatosult bennem, hogy az pontosan mit is jelent, felpattantam az ágyamról, és kinyitottam a szobám ajtaját.

- Menj el! – jelentettem ki szárazon. – Én nem fogok lefeküdni veled. Nekem annál sokkal többet jelentesz.

V nem szólt semmit sem, csak lassan feltápászkodott az ágyamról, majd odasétált elém. Mélyen a szemembe nézett, amitől egy picit elpirultam, így elkaptam a tekintetemet. Jobb kezét arcomra simította, ezzel arra késztetve, hogy újra azokba a gyönyörűségekbe nézzek. Egy ideig álltam a pillantását, majd lesütöttem a szemem. TaeHyung közeledett felém, s lassan átölelte a derekamat, arcát pedig az enyémhez dugta. Orrommal eljátszadozott pár másodpercig, aztán egy könnyed puszit lehelt ajkamra. Látószervemet azonnal rákaptam. Nem szólt semmi, csak mosolygott. A fülemhez hajolt, és azt kezdte el csókolgatni, amitől kirázott a hideg. Nem ment túl messzire, mindössze a nyakamig. Megtalálta azt a helyet, amitől teljesen el tudtam veszíteni a fejemet. Hmm, itt fogok elolvadni.

- Ha érdekel, akkor nekem is többet jelentesz, mint egy éjszaka – duruzsolta, aztán hátrébb húzta a fejét, és beletúrt a hajamba. – De, hogy biztos legyek a vonzásban, ami köztünk van… Szeretnélek a csúcsra juttatni. 

Ez volt az a pont, amikor úgy döntöttem, hogy nem fog érdekelni semmi sem. Leszarom, ha emiatt egy kurva nagy ribanc leszek. Leszarom, ha emiatt a fél iskola, azaz a Vegyesbolt fanatikusok – vagy, ahogy ők hívják magukat; V cicái – megutálnak. És azt is leszarom, hogy a legjobb barátaim mit fognak ezután gondolni rólam. Jelenleg TaeHyung érdekelt. De még mennyire, hogy érdekelt! Érezni akartam minden egyes porcikáját, kárpótlásként azokért az órákért, napokért, hetekért, amikor elvette az eszemet, és csak rá tudtam gondolni. Elég rendesen megmozgatta a fantáziámat, s őszintén bevallom, hogy még az esküvőnket is elképzeltem…  

Tae teljesen magához préselt, s vadul ajkaim után kapott. Nem álltam ellen, mert már nagyon régóta vártam erre a pillanatra. Erősen kapaszkodtam nyakába, mintha attól féltem volna, hogy bármelyik pillanatban eltűnhet, én pedig az ágyamban ébrednék fel egyedül. Akaratosabban téptem száját, mire belemarkolt a fenekembe. Felkapott az ölébe, párszor körbefordult velem a szobában, majd ledobott az ágyra, ezáltal elszakadva tőlem. Ledobta magáról pólóját, ami eddig szálkás izmait takarta. Lehúzta a nadrágját, meg a zokniját is, s aztán felmászott az ágyra hozzám, hogy tőlem is megszabadítson a feleslegessé vált göncöktől. Miután levetkőztetett – fehérnemű MÉG rajtam volt -, rám feküdt, és könnyedén hajolt rá nyakamra, mint egy vámpír – most már értem, hogy miért hívják így -, aki éppen az áldozatát akarja megfosztani a vérétől. Óvatosan megnyalta a vékony bőrömet, amitől kirázott a libabőr, majd olyan szinten kezdte ostromolni a nyakamat, ami miatt úgy éreztem, hogy én itt mentem el fogok élvezni. Nem is voltam messze a dologtól, mert V olyan szinten felizzította bennem a tüzet, mint azelőtt senki más. Kezei lassan a melleimre csúsztak, és az ikreket kezdte el érzékien simogatni. Ó, igen! Mivel nem bírtam már a véremmel, így fordítottam a helyzetünkön, s ráültem a csípőjére. Hátranyúltam a melltartókapcsomhoz, majd egy könnyed mozdulattal kicsatoltam azt. Levettem magamról, és könnyedén eldobtam a szoba egyik üres pontjába. Hajamat hátratűrtem, aztán lehajoltam TaeHyung-hoz. Nyomtam egy csókot az ajkaira, majd a hasát kezdtem el kényeztetni. Éreztem, hogy kirázza a libabőr, amitől meglehetősen nagyot nőtt az egóm. Tudván azt, hogy ez tetszik neki, még lejjebb mentem, egészen a bokszere tetejéig. Ekkor találkoztam egy hatalmas dologgal, ami a melleimnél terült el, a merevedésével. Nagyot nyeltem, és próbáltam nyugodt maradni. Ez lesz bennem? Egyáltalán be fog ez férni oda? 

- Mi az, Elena? Tetszik a vad kolbászom? – vigyorgott, mint egy jóllakott napközis.

- Nem igazán rajongók a kolbászokért, de ez elég nagyra nőtt. Mivel töltötted meg?

A megdugott csajok nyálával – kacagott fel, amitől nekem hányingerem lett. – Nyugi, csak vicceltem. - Na, gyere ide – húzott fel magához, majd egy lágyabb nyelves csókba invitált. – Szeretnéd megkóstolni a kolbászom?

- Muszáj így hívnod szegényt?

- Miért, akkor hogy hívjam?

- A pöcsödnek, bassza meg – nevettem fel.

- De az nem egyedi, Elena – panaszkodott, mint egy öt éves. Biztos, hogy dugás előtt vagyunk?

- Akkor szólítsuk örömrúdnak. Ez megfelel?

- Örömrúd? – vigyora a füléig ért. – Ez tetszik. Mi lenne, ha örömtáncot járnál az én örömrúdamon? – csúszott le a keze a szeméremdombomra, majd simogatni kezdte azt. Egy halk sóhaj hagyta el a számat, s fejemet is hátracsaptam. – Ezt igennek veszem.

Ismét fordítottunk a helyzetünkön, s én kerültem alulra. V gyorsan megszabadított a tangámtól, majd ő is levette az alsóneműjét. Heves csókcsatába kezdtünk, miközben Tae engem tágított, én pedig hátát simogattam, karmolásztam. Rohadt nagyokat nyögtem, de ő egyáltalán nem bánta, csak jót somolygott rajtam. Kihúzta az ujjait, s helyükre az örömkolbászát dugta be, amitől testem megremegett. Teljesen belém csúszott, aztán pedig várt egy fél percet, míg megszokom a helyzetet. Szájon csókolt, majd lassan hullámozni kezdett. Csípőjével körözött, aztán pedig gyors tempóra váltott. Mennyezetemen csillagokat láttam, testem remegett a gyönyörtől, és szenvedélytől. Hihetetlen volt az egész. Kurva jó volt, de mellette olyan gyönyörű is. Mocskos volt, de nem annyira, mint mondjuk egy pornófilm. Egy bizonyos határon belül dugott meg, én pedig egy bizonyos határon lovagoltam meg. Olyan volt, mint azokban a nyálas amcsi filmekben, amikor a film végén egymásra talál a csúnya fiú meg a menő lány… Kivéve, hogy itt a fiú volt menő, s a lány a csúnya. De ettől függetlenül életem legjobb matekkorrepetálásom volt. 

Miután elélveztünk mind a ketten, egymás mellett feküdve kapkodtunk levegőért. V megint összekulcsolta a kezünket és mellkasára húzott.  

- Tényleg különlegesnek tartod a nevem? – kérdeztem.

- A legkülönlegesebbnek. Te pedig tényleg helyesnek tartasz?

- Naná. – Elmosolyodott, majd megcsókolt. Ez volt az a nap, amikor összejöttünk, és most az egyszer örültem, hogy V tanított nekem valamit. Még hozzá azt, hogy egy meg egy nem kettő, hanem hatvankilenc.